ZSIDO.HU

Közismert tény, hogy a Szentírás (a héber Biblia) az emberi társadalom szinte minden élethelyzetére remek példával szolgál, s hogy ezek a példák az egyén életében, napjainkban is jól használhatók. Különösen igaz ez a megállapítás Eszter könyve esetében, amely éppen a most (az idén február 23-án este) beköszöntő zsidó örömünnep, a purim alkalmával kerül felolvasásra a zsinagógában.  A bibliai Eszter könyve ugyanis — a jól ismert vallási tanításon túl — kitűnő pszichológiai tanulságokat nyújt korunk olvasója számára.

„Mélységesen mély a múltnak ősi kútja”. Thomas Mann jól ismert szavai jutnak eszembe, amikor a zsidó bibliamagyarázat történetét és módszereit szeretném az érdeklődők elé tárni. Hiszen könyvtárnyi mennyiségű mű, közel száz nemzedék alkotásai sorolhatók témakörünkbe. Ha mást nem ismernénk, mint ezeket az írásokat, szinte az egész emberi művelődés történetét rekonstruálhatnánk belőlük.

A zsidó bibliamagyarázat kialakulása a bibliai Ezra (Ezsdrás) koráig vezethető vissza, aki időszámításunk előtt 445 őszén, Jeruzsálemben egybehívta az ókori Izrael polgárait, és feleskette őket a Tórára, Mózes öt könyvére, a héber Biblia első nagyobb egységére. A nép elfogadta, hogy életét ennek parancsai jegyében és szellemében fogja élni. (Nem véletlen, hogy a modern Izrael Államának éppen ezért nincs alkotmánya, mert az egyébként szekularizált állam voltaképpen a Biblián nyugszik.)

Mielőtt a zsidó nép megkapta a Tízparancsolatot, addig is voltak istenfélő emberek: Ábel, Hénok (Hanokh), Noé stb. A hagyomány szerint már Ábrahám megtartotta a szombatot. Ez azt jelenti, hogy a zsidó népnek adott parancsolatok jórészt már ismertek voltak, és megtartották a törvény egyes rendelkezéseit?

A bibliai héber nyelv két szót használ a szám fogalmára, s mindkettő gyökét igeként is használja a számolásra:
1.    A miszpár szó bármely szám lehet, gyöke, a már korábban tanult szafar, vágni, (könyvet, levelet) írni és számolni jelentéssel bír.
2.    A minján szó viszont mindig meghatározott, illetve kerek számot fejez ki. S éppen itt a bökkenő, hogy mi volt a kerek szám az ókori hébereknél, vagyis — más szóval —milyen számrendszert használtak?
Mielőtt erre válaszolnánk, megállapíthatjuk, hogy mindkét fent említett ige nagyon korán, már a Szentírás legrégebbi szövegeiben előfordul. Jákob például (fiaival vitatkozva) még arról panaszkodik, hogy népe „igen kisszámú” (mté miszpár, Mózes I.. könyve, 34. fejezet), Bileám áldásában (Mózes IV. könyve, 23. fejezet) viszont már azt olvashatjuk, hogy „ki tudná (pontosan!) megszámlálni Jákob porát”, tehát Izrael sokaságát. (Ez utóbbi helyen a másik héber igével, maná, találkozhatunk.)

A zsidó közösség legfőbb imáját, a Smá Jiszraélt Mózes mondta el először, hiszen ott olvasható az a Tórában, közismert első szakasza Mózes ötödik könyve hatodik fejezetében. A hagyomány azonban még régebbinek tartja. Amikor Jákob halála előtt összehívta fiait, megkérdezte tőlük, továbbra is követni fogjátok-e az én hitemet és hagyományaimat. Ők egyöntetűen így válaszoltak:
„Halljad Izrael, apánk (ez volt Jákob második neve), az Örökkévaló a mi istenünk, (nem csak a tied), az Örökkévaló egyetlenegy!”

l />A bűn fogalma voltaképpen a Bibliából, a zsidó vallásosságból ered, és terjedt el világszerte. Az ember minden cselekedetét a gondviselő Isten kéri tőlünk számon, ahogyan számon kérte és megbélyegezte egykor Káin rettentő bűnét. S ahogyan Káint sem hagyja nyugodni a lelkiismeret, úgy üldözi a bűnöst a /Szentírás tanítása szerint/ a bűntudat. Káin attól tart, hogy maga is gyilkosság áldozata lesz, s a zsidó hagyomány szerint ez be is következett, mivel a bűnhöz társul a bűnhődés, akárcsak a (nem kizárólag jogi úton történő) megérdemelt büntetés. A Talmud egy történetet mesél az időszámításunk kezdetén élt Hilélről, aki egyszer, tanítványaival a folyó partján sétált, amikor megláttak egy koponyát úszni a vízen. Megfojtottak, mondta a mester , mert te is vízbe fojtottál valakit, ám a te gyilkosaidat is vízbe fojtják majd (Avot, 2. fejezet 7. tétel.)

Minden nép, minden közösség sajátos módon üli meg ünnepeit, a vallástörvény előírásait színes eseményekkel, filozófiáját tükröző ceremóniákkal díszíti. Ezek a vallási népszokások így a kutató számára a néplélek mélyen rejlő értékeiről árulkodnak.

„Nagy műveimet megalkottam: építettem magamnak házakat, ültettem szőlőket, létesítettem kerteket és parkokat, ültettem bennük mindenféle gyümölcsfát. Építettem vízgyűjtő medencéket, hogy azok öntözzék árnyas erdeim fáit. Naggyá lettem és gyarapodtam, sokkal jobban, mint bárki más előttem Jeruzsálemben.” /Koh. 2. 4 és 9./
Salamon, Izrael legnagyobb és legbölcsebb uralkodója világraszóló pompával és gazdagsággal építette fel birodalmát. A korábban nomád életmódot folytató, vándorló és állattenyésztéssel foglalkozó, laza törzsi szövetségben élő zsidó nép csak királya nagyszabású, fényűzést és hatalmat sugárzó építményei révén szerzett elismerést és megbecsülést az ókori Kelet birodalmai előtt.