A Tízparancsolat

A Szentírás legfontosabb törvénycsoportja kétszer szerepel a mózesi könyvekben. A Szináj hegyi kinyilatkoztatás történeti leírásakor hangzik el elõször (Mózes II. könyve, 20. fejezet 2-14. vers), majd közel negyven esztendõ múltán, beszédei közt idézi azt a zsidóság „nagy tanítómestere” (Mózes V. könyve, 5. fejezet 6-18. vers). A kettõ között minimális, de nem elhanyagolható szövegeltérést találunk. Általában a II. könyvben elõforduló bibliai szöveget szokás idézni.

">„Én, az Örökkévaló, vagyok a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptom országából, a szolgaság házából.” — Mire is kötelez bennünket ez a parancsolat? Nem kétséges, hogy ez az ige a szabadságról szól, lelki és fizikai értelemben egyaránt, ami egyértelmûen Istennek köszönhetõ. A szabadság nem véletlenül az elsõ ige, elvégre az elõfeltétele az összes többi törvénynek. Aki ugyanis nem szabad, kénytelen „idegen isteneket”, embereket tisztelni, a rabszolga nem engedheti meg magának, hogy szombatot tartson, nem képes mentesülni a varázslás és a babona alól, életmódja folytán nem tisztelheti az életet és a tulajdont.

  • A második parancsolat az egyistenhitrõl szól: „Ne legyenek neked más isteneid rajtam kívül! Ne készíts magadnak szobrot, semmiféle képet, ami az égben fent, a földön lent és a vízben, a föld alatt van! Ne borulj le elõttük, és ne szolgáld õket, mert Én, az Örökkévaló, buzgó Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét fiaikon, harmad- és negyedíziglen, az Engem gyûlölõkön. Ám szeretetet gyakorlok ezred íziglen, akik Engem szeretnek és megõrzik parancsolataimat.” — Figyeljük meg, hogy a „buzgó Isten” kifejezés után található szent szövegben a büntetést és a jutalmat csak akkor „öröklik” az utódok, ha maguk is gyûlölik, vagy szeretik Õt, ha maguk is megõrzik parancsolatait, tehát, ha a gyermek folytatja szülei rossz vagy jó cselekedeteit. A Tízparancsolat ugyanis pedagógiai szándékkal szól a szülõkhöz: vigyázzanak, mert gyermekük, az õ hatásukra, rossz útra térhet, ezért Isten majd megbünteti õket. A jó példa ugyanígy követésre tanít, persze, a gyermek maga dönti majd el, melyik utat is járja tovább.
  • "Ne használd fel hamisan az Örökkévaló Istened nevét, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki Nevét hamisan emeli fel” — A keresztény hagyomány szerint ez az ige a káromkodást, az ortodox zsidóság szerint az istennév fölösleges említését tiltja, valójában azonban a varázslás, a babona ellen szól, amelyet a tiszta egyistenhit pogányságnak, bálványimádásnak tart. A zsidó nép annak idején Egyiptomból szabadult, amely a varázslás, a mágia melegágyának számított.
  • „Emlékezz meg a szombat napjáról, hogy megszenteld! Hat napon át dolgozz, és végezd el minden munkádat, ám a hetedik nap szombat legyen az Örökkévaló Istened számára. Ne végezz semmiféle munkát, sem te, sem fiad-lányod, sem szolgád-szolgálód, sem állataid, sem az idegen, aki kapuidban lakik. Mert hat napon át készítette Isten az eget és a földet, a tengert és mindent, ami benne van, ám megpihent a hetedik napon. Ezért áldotta meg az áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját, és megszentelte azt.” — A heti munkaszüneti nap — mint tudjuk — zsidó találmány, s az is, hogy a pihenés mellett a munka is mindenki számára szóló parancs. A negyedik ige Mózes V. könyvében így kezdõdik: „Õrizd meg a szombat napját”. A különbség okát egykönnyen megtalálhatjuk: a Szináj hegyénél, a rabságból, az állandó robotból való szabadulás után emlékeztetni kellett a népet a szombatnap szentségére, negyven évvel késõbb, miután hétrõl hétre megtartották az ünnepet, Mózes már csak arra figyelmezteti a népet, hogy a továbbiakban is õrizze meg ezt a gyakorlatot. A Szináj hegyénél a szombat parancsát a hatnapos teremtéssel indokolja az Írás, Mózes beszédében viszont a szolgaságból való szabadulásra hivatkozik. Idõközben ugyanis egy új nemzedék született a sivatagban, amelynek számára a szolgaság és a szabadulás történelmi példa, amelyre emlékeztetni kell, hogy szabadságát értékelje a nép, s hogy szolgáinak adja meg a pihenõnapot, amit õsei nem élvezhettek.
  • „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életû légy azon a földön, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked!” — Sokan nem értik, miért szerepel az elsõ táblán a szülõtisztelet törvénye? Elvégre, a szülõk iránti hála és szeretet parancsa voltaképpen az egyes emberhez, elsõsorban a fiatalokhoz szól! Csakhogy az átlagember nem pontosan ismeri a törvény szövegét! Az ötödik parancsolat jól ismert mondata ugyanis három részbõl áll. Az elsõ néhány szó valóban a gyerekekhez szól, ám a folytatás, a második rész megértése már némi gondot okoz: Valóban hosszabb életkor vár a szülõtisztelõ gyermekre? Véleményem szerint a mondat második része a szülõkhöz szól. Ha te, szülõ, nem tiszteled a saját apádat és anyádat, milyen példát mutatsz gyermekeidnek, hogyan várhatod el tõlük, hogy majdan, idõs napjaidban õk gondoskodjanak rólad szeretettel? Egyszóval, a törvény pedagógiai célzatú tanítást õriz: a jó példa (idõs szüleid iránti tisztelet) nevelõ hatású lehet, hogy azután te magad is „hosszú életû légy a földön”… Ám az ötödik parancsolat szövege még így sem teljes! Az ige harmadik része a hosszú élet azon a földön valósul meg, „amelyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad”. Melyik az a föld, ahova Izrael népe a pusztai vándorlás során készült, s ahova 40 év múltán el is jutott? Természetesen Kánaán az, Izrael országa! Annak a népnek, amelyik nem tiszteli a múltját, nincs maradása a földön. Izrael tisztelje õseit, hogy „hosszú életû legyen” saját országában! Vagyis a törvény nem csupán a gyermekekhez, a szülõkhöz, de az egész néphez is szól, s éppen ezért került ez a törvény az elsõ kõtáblára, az Isten és az ember (a nép) közti normák sorába.
  • „Ne ölj!” — A kategorikus isteni parancs nem részletez semmit, hiszen örökérvényû törvény. Mózes azonban késõbb részletesen kifejti, mi számít gyilkosságnak, mi legyen a vétlen gyilkos jogi helyzete, s hogy ne érvényesüljön a vérbosszú gyakorlata (ezért hozza létre a menedékvárosokat). A „köteles (önvédelmi) háború” során elkövetett öldöklés sem számított gyilkosságnak.
  • „Ne légy házasságtörõ” — Ez a törvény eredetileg a férjezett nõvel való kapcsolatot tiltotta, hiszen többnejûségben éltek. A keresztény bibliafordítások azonban szándékosan másra érti, s így ültetik át: „Ne paráználkodj!”
  • „Ne lopj!” — Ugyancsak kategorikus törvény, amelynek részletes feltételeit, körülményeit Mózes törvénye pontosan meghatározta.
  • "Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” — Az ókori keleti, és különösen az ókori izraeli törvénykezés a tanúságtételen alapult. Két (legfeljebb három) megbízható tanú egybehangzó kijelentése alapján bárkit halálra lehetett ítélni. Kevéssé megbízható ember, például szerencsejátékos, nem lehetett hiteles tanú. S ha a tanúról kiderült, hogy hamisan szólt, vagy akárcsak az, hogy nem láthatta-hallhatta személyesen az eseményt, õ maga részesült abban a legsúlyosabb büntetésben, amire tanúságot vállalt.
  • „Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg felebarátod feleségét, sem szolgáját-szolgálóját, sem ökrét-szamarát, semmit, ami a felebarátodé!” — Korábban tisztáztuk már, hogy ez az ige a tulajdon tiszteletérõl szól, s éppúgy biztosítéka a második táblán található egyéb parancsolatoknak, ahogyan az elsõ ige elõfeltétele az elsõ táblán szereplõ törvényeknek. Mózes V. könyvének szövege ettõl némileg eltér: „Ne kívánd meg felebarátod feleségét! Ne vágyakozz felebarátod házára, mezejére, sem szolgájára-szolgálójára, sem ökrére-szamarára, semmire, ami a felebarátodé!” Noha a megkívánás és a vágyakozás (héberül tahmod és titave) rokon-értelmû szavak, a vagyon iránti vágyakozás tilalma mégis többletjelentéssel bír. A tizedik ige — Mózes beszédében — már az irigységet is komoly bûnnek minõsíti.
  • Tudjuk, hogy a Tízparancsolat a két kõtáblán 5-5 elosztásban helyezkedett el. Ehhez a zsidó hagyományhoz tértek vissza a protestáns egyházak, a katolikus egyház azonban mindmáig megmaradt a 3-7 megosztás mellett. Az elsõ két igét összevonták, hogy a pogány bálványimádás tilalma elsikkadjon. (Ennek klasszikus fordítása: „Ne készíts magadnak faragott képet!”) Ugyanakkor, hogy a tízes szám meglegyen, az utolsó igét kettévágták, ezzel a magántulajdon szentségét is magasabbra emelték. A szülõtisztelet törvénye náluk csupán azért került a második táblára, mert nem teljesen értették meg, s kizárólag a gyermekekre vonatkozó parancsolatként értelmezték.

     
    WEBSHOP
    Kabbala