Lag Baomer

Az idén április 28-ánn,csütörtökön lesz a fenti névvel jelzett kisebb zsidó ünnep, az ómerszámlálás 33. napja. Hajdan, az ókori Izraelben az aratás peszah 2. napján kezdődött, és hétszer hét napon át, egészen az ötvenedik napig, savuot (a hetek) ünnepéig tartott. Előbb az árpát, utoljára a búzát aratták le. Az aratás idejét kéve (héber szóval ómer) segítségével jelezték. Minden nap félretettek egy kalászt, s ha letelt a hét, kévébe kötötték. Innen tudták, hány nap, hány hét telt el az aratás kezdete óta. Ezt nevezzük ómerszámlálásnak.

Bővebben...

 

Kedosim

KEDOSIM

"Szentek legyetek, mert szent vagyok Én, az Örökkévaló Istenetek" (Mózes III. könyve, 19. fejezet 2. vers). Irreálisnak tetsző parancsolattal kezdődik soros heti szakaszunk, holott - jól tudjuk - a mózesi törvény nem követel tőlünk lehetetlen feladatokat: a Biblia számol az emberi gyengeséggel, és Isten csak olyan parancsolatokat ír elő számunkra, amelyek teljesíthetők az életben.
Voltaképpen mi és ki a szent? Más vallásokban (például a kereszténységben) ez pontosan meghatározható fogalom, de mit jelent a héber Bibliában és a zsidó vallásban? A Bibliában bizonyos helyek és tárgyak szentek, vagyis csak különös tisztelettel megközelíthetőek, de szent emberekről nem beszélhetünk. A későbbi zsidó vallásban sincsenek szentek, a hely (pl. a zsinagóga) vagy a papi ruha (a talár) nem kölcsönöz viselőjének vagy képviselőjének szentséget. Egyedül a hitükért, zsidóságukért életüket feláldozó mártírokat nevezzük utólag szenteknek. Az imában ezért említjük a mártírokat a "szentek" (héberül kedosim) jelzővel. Egyes zsidó családok, a mártírok leszármazottai mindmáig viselnek ilyen héber eredetű családneveket: Bak vagy Back (a ben kedosim = szentek gyermeke) és a Sachs (a zera kedosim = szentek ivadéka) családnevek valójában ilyen eredetű héber mozaikszavak. Nyilvánvaló azonban, hogy a "szentek legyetek" bibliai parancsa nem a mártíromságról szól.
Mit jelent akkor a Tórának ez a tanítása? A zsidó hagyomány általában úgy értelmezi: törekedjünk arra, hogy szentek legyünk. Noha az ember - úgymond - soha el nem érheti ezt a fokozatot, de igyekezzék minél jobban megközelíteni az Isten által elvárt magas színvonalú zsinórmértéket. Ez az értelmezés azonban mégsem szólhat az átlagemberhez, márpedig a Biblia Izrael "egész gyülekezete" számára írta elő a parancsot!
Közkeletű felfogás a szent emberről, hogy alázatos, ájtatos, engedelmes. Ez a kép azonban nem illik bele a zsidó mentalitásba, sem a héber Biblia világába. A zsidóság nagy tanítómestere, Mózes például egyáltalán nem volt ilyen. Tudjuk, neki is voltak hibái, és többször magával Istennel is vitába szállt, sőt olykor (többek között, amikor rácsapott a kősziklára) még Isten parancsát is megtagadta.
Mások szerint a szent ember az isteni parancsok, a törvények és előírások hűséges követője lenne. Csakhogy például a főünnepi imában, amikor a vallásos zsidó bűnvallomást tesz, az ott felsorolt mintegy 40 bűn egyike sem vallási vagy rituális vonatkozású, hanem egytől-egyig erkölcsi és társadalmi jelentőségűek. Tehát a "szentség", a szent életút nem a törvények hűséges teljesítésétől függ, hanem inkább az erkölcsi-társadalmi normák betartásához kötődik.
A Bibliából egyértelműen kitetszik, hogy Istent tulajdonságai alapján ismerheti meg az ember, s ezeket a tulajdonságokat kell mindnyájunknak követnünk. Az isteni nevek (a régiek megszámolták: a héber Bibliában összesen 21 ilyen név található) egytől egyig tulajdonságokat fejeznek ki. Örökkévaló, Szent, Mindenható, Irgalmas, Jóságos, Igazságos, Legfelsőbb stb., ezek Istent jellemző tulajdonságok. Tehát nekünk ezekre kell törekednünk: irgalomra, igazságosságra, jóságra stb., és ezért (is) kell tisztelnünk az életet, ezért (is) kell vigyáznunk a számunkra bízott világra és környezetre, és éppúgy ezért szenteknek is kell lennünk. Isten azonban - természetesen - nem ájtatos, nem alázatos és nem engedelmes! Ezért ezek a tulajdonságok lehetnek emberi értékek ugyan, de ezek egyáltalán nem a szentség előfeltételei. A fenti idézettel kezdődő bibliai fejezetben (Mózes III. könyve, 19. fejezet) nem véletlenül találjuk meg az úgynevezett "szentség törvényeit". Ezek szinte kivétel nélkül erkölcsi-társadalmi tennivalók, köztük a "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" tórai aranyszabálya (18. vers). Ezeket kell tehát gyakorolnunk ahhoz, hogy - Isten tulajdonságait követve - valóban "szentek" legyünk.

 

Achare Mot

ACHARÉ MOT

Soros bibliai szakaszunkban a bűnbak szertartását olvashatjuk, amiből a nemzetközileg ismert bűnbak fogalma is ered: "Vessen sorsot Áron a két kecskebakra: az egyik sorsolást az Örökkévaló számára, a másikat Azazél részére. Mutassa be Áron azt a bakot, amelyre az Örökkévaló sorsvetése esett, és készítse el vétekáldozatnak. S az a kecskebak, amelyre Azazél sorsolása esett, álljon elevenen az Örökkévaló elé, hogy engesztelést szerezzenek vele, hogy elküldjék Azazélnek, a pusztába" (Mózes III. könyve, 16. fejezet 8-10. vers). A sorshúzás az egykori pusztai, majd a jeruzsálemi Szentély engesztelőnapi (jom kipuri) szertartásának része volt. (A Szentély pusztulása óta nem gyakoroljuk.) Egy ládába két kis, egyforma táblácskát helyeztek. Az egyikre ezt írták: "az Örökkévalónak", a másikra "Azazélnek", majd miután az egyik bakot előállították, kihúzták a rá vonatkozó táblát. Amelyik Azazélnek jutott, annak fejére ráolvasták a nép feltételezett bűneit. Ez lett a bűnbak, amelyet azután kiűztek a sivatagba, míg a másikat feláldozták.
Ez a különös szertartás az egyéni és a kollektív bűnök jelentőségére, illetve az azok alól nyerhető isteni engesztelésre hívta fel a nép figyelmét. Más kérdés, hogy a világtörténelem során gyakorta, sajnálatos módon épp a zsidóságot állították be (az antiszemita propagandisták) bűnbaknak, amely kultúrából ez az érdekes, a nép (és minden nép) számára engesztelést szerző szertartás származott. Ahogyan Jókai Mór írja Rab Ráby című regényében: "A bűnbak fogalmát a zsidóság találta ki, végül mégis ő lett a világ bűnbakja"...
Az ősi, ma már különösnek tetsző szertartással kapcsolatban azonban joggal vethetünk fel egy nem könnyen megválaszolható kérdést. Ki vagy mi ez a bizonyos Azazél, s egyáltalán mi a bűnbak feláldozásának az értelme? Nahmanides (Mose ben Nahman Gerondi, 1194-1270) és számos modern bibliatudós úgy véli, hogy Azazél valamiféle pusztai démon lehetett, ez azonban a zsidó vallás álláspontja szerint tarthatatlan, mivel a Tóra és Mózes semmiképp nem hozott volna olyan törvényt, amely az efféle képzeteknek teret enged. Mások nyelvi alapon kísérelnek meg magyarázatot adni erre a különös névre. Az azazél szó gyöke ugyanis az ÁJIN-ZÁJIN-LAMED (arámi változata ALEF-ZÁJIN-LAMED), melynek jelentése "elmegy", "elszakad", "elválik". A gyöknek szavunkban történt megkettőzése (szabályszerűen azalzél) pedig ennyit tesz: "véglegesen elválik". Tehát a név valójában utalás volna a bűnöktől történő végleges szakítás szándékára. Mások egyszerűen pusztulásnak fordítják szavunkat, arra hivatkozva, hogy a bűnbakot kiűzték a sivatagba, ezzel voltaképpen visszavadították ősi állapotába. Az ókori görög fordítás, a Septuaginta így ülteti át: hena tó apopompaió (= "az egyik, amelyet el kell bocsátani").
A sokoldalú középkori tudós, Ábrahám Ibn Ezra (1089-1167) magyarázata a leginkább figyelemre méltó. Ő így értelmezi a bűnbak történetét: vehajítá ben slosim vesalos, tavin (= "ha majd 33 éves leszel, megérted"). Ne higgyük azonban, hogy a tudós bibliakommentátor az életkortól tenné függővé a téma jobb megértését. Valójában a filozófiai műveltségű szerző itt egy rejtett utalást tesz (úgynevezett remezt alkalmaz): a fenti magyarázatában a ben szócskát igeként kell értelmeznünk: bán, vagyis "ha majd harminchárom (bibliai verssel) előre tekintsz, megérted". Márpedig a fenti bibliai idézettől számított 33-ik bibliai mondatban a következőket olvashatjuk: "(Az áldozatbemutatás magyarázata), hogy ne mutassák be többé a kecskebakoknak áldozataikat, amelyek után ők paráználkodnak" (uo., 17. fejezet 7. vers).
Tudnunk kell, hogy a héber szeirim (= kecskebakok) szó a Bibliában nem feltétlenül valóságos állatokat, a Közel-Keleten oly gyakori kecskék hímjeit jelenti, hanem a termékenységi kultusz sajátos pogány isteneit is. Ezeken a sajátságos ókori keleti szertartásokon a résztvevők álarcot: kecskére, bikára, tehénre, kosra emlékeztető maskarát öltöttek, és kultikus célú szexuális együttlétekben vettek részt, a kultuszhelyek férfi és női prostituáltjai segítségével. S éppen ez volt az, amit a Tóra (a mózesi törvény) a legszigorúbban tiltani szándékozott. A tiltás azonban önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy elriasszák az embereket az erkölcstelen pogány ceremóniáktól. Ibn Ezra rejtett utalása szerint tehát éppen azért volt szükség a bűnbak szertartására, hogy a pogány áldozati rítustól távol tartsa a zsidó közösség tagjait. A középkor legnagyobb zsidó tudósa, Maimonides erről így vélekedik: "Ezáltal az isteni terv által a bálványkultusz megszűnt, és hitünk alapelve, Isten létezése és egysége szilárdan megerősödött. A megszokott kultikus formát (az állatáldozatok bemutatását) viszont nem távolították el, mert az csak összezavarta volna a nép gondolkodását".

 

Ijjár a ragyogó hónap

>Niszántól, az egyiptomi kivonulás havától számított második hónap, bibliai elnevezése ziv – ragyogás, mert ebben az időszakban még kellemes a meleg Izrael országában, kizöldült a természet, dús a vegetáció. Erre utal az arámi fordításban, a Targumban szereplő név – Nican – rügy, bimbó -, ahogy az Énekek Énekében is találjuk: Nicanim niru baarcenu ét hazamir higia - Virágok (bimbók) látszanak a földön, az ének ideje eljött. Nem véletlenül szerepel ebben a kontextusban a rügy – bimbó szó, amely a kibontakozó szerelemre utal.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Mecorá/

„Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: Ez legyen a bélpoklos törvénye, megtisztulása idején. Vezessék el őt a paphoz, és a pap menjen ki vele a táboron kívülre, nézze (vizsgálja) meg őt a pap, hogy meggyógyult-e a bélpoklos a bélpoklosság sebeiből (Mózes III. könyve, 14. fejezet 1-3. vers)”. E szavakkal kezdődik soros heti szakaszunk, amely a Biblia egészségügyi, vagy úgy is mondhatjuk, járványügyi előírásait tartalmazza.

Bővebben...

 

Hetiszakasz /Tazriá/

TAZRIÁ

Míg az előző heti szakasz az étkezési törvényeket tartalmazta, ebben a szakaszban a tórai (Mózes által elrendelt), úgynevezett tisztasági törvények kerülnek sorra, elsőként a családi élet tisztaságára vonatkozó előírások. Ezek közül a legismertebb és a legfontosabb az asszonyok havi tisztulási parancsolata: a havi mensis idején és az azt követő néhány napban tilos a házasélet gyakorlása. A havi időszak lezárta után az asszonyoknak, úgynevezett élő vízben (patak- vagy folyóvíz, illetve gyűjtött esővíz) tetőtől talpig meg kell fürödniük. (Éppen ezért, a történelem során bárhol telepedtek meg zsidók, mindig építettek maguknak rituális fürdőt, amelyet népiesen, jiddis szóval mikvének neveznek. Megjegyzem: a fürdés szokása nem mindig volt általánosan elfogadott gyakorlat. Egy történelmi kutatásom során arra bukkantam, hogy a 18. századi Dunántúlon csak török vagy zsidó fürdő létezett…)

Bővebben...

 

Niszán hónap