Hetiszakasz /Kitécé/

KI TÉCÉ

 

„Ne kösd be az ökör száját, amikor nyomtat!” (Mózes V. könyve, 25. fejezet 4. vers). Soros heti szakaszunkban, a mózesi törvények újabb csoportjában olvassuk ezt a bibliai előírást. A régi talmudi bölcsek a Szentírásból azt következtették, hogy az embernek szabad az állatokat dolgoztatnia, ám ugyanakkor szigorú törvény szólt az igavonó állatok védelméről, és általában az állatvédelemről. Ezért volt tilos a nyomtató ökör száját bekötni: ha már munkát végez az állat, hadd egyék is belőle. Más népek és kultúrák körében a nyomtató ló vagy ökör szájának bekötése megszokott, bevett gyakorlat volt, s noha a bibliai előírás teljesen egyértelmű és félreérthetetlen, sajnos, még ma is előfordul ez a régi, kegyetlen szokás.

Bővebben...

 

Elul a megtérés hónapja

Ez a hónap a zsidó polgári évben a hatodik, a zsinagógai év utolsó hava, az ember teremtését megelőző időszak, ekkor keletkezett a világ, amelynek kiteljesedése, az ember születése Ros Hasana, az Újév. Mózes is e hónap elején ment fel a második kőtábláért a Szináj hegyre, az aranyborjú miatt összetörött helyett, amelyet negyven nap után, tisri 10-én hozott le, ez Jom Kippur, az Engesztelés Napja.

Elul neve eredetileg babilóniai eredetű, keresést jelent, amely az időszak természeti jellegére utal, ilyenkor szüretelnek, ekkor takarítják be a termést. Átvitt értelemben a szívünkben is kell keresni, mi rosszat tettünk, kinek ártottunk, mit kellett volna másképp csinálni? A zsidó hagyomány szerint ugyanis Isten nem bocsátja meg az emberek ellen elkövetett vétkeinket, azt nekünk kell jóvátenni, nekünk kell bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottunk. A prágai Lőw rabbi (Maharal) azt tanácsolta, hogy egész Elulban étkezés és alvás előtt nézzünk a szívünkbe, gondoljuk át tetteinket, hogy igaz vallomást tehessünk.

Bővebben...

 

Hogyan ünnepeljünk Ros Hasanán?

 

Idén már szeptember24-én, szerda este köszönt be az ünnep, erev Ros Hasana.

Az asztalra a gyertyatartók, a kiddus serleg mellé kis tálban mézet rakunk. A barhesztakaró alá kerek barheszt teszünk, hogy legyen kerek az új esztendő. A barheszt só helyett a mézbe mártjuk, szokás almaszeleteket is mézbe mártva enni. Az ünnepi menüben halkocsonyát készíthetünk pontyból, amelybe halfejet is kell tenni, hogy fejek legyünk, ne lábak.Nem hiányozhat az ünnepi húsleves, a sült vagy párolt húshoz köretként cimeszt adunk, mert a répa fontos kelléke az újévi étkezésnek. Szokás mézes süteményt is sütni, hogy édes legyen az új év. A második napon olyan gyümölcsöt kell az asztalra tenni, amelyet még nem ettünk abban az évben, hogy a sehehjónu ima rá is vonatkozzon. Ez általában gránátalma, mert a hagyomány szerint annyi magja van, ahány micvát kell betartanunk.

Kedves szokás a taslich, amikor is a család Ros Hasana napján kivonul a víz, jelesül a Duna partjára, és a zsebéből morzsákat szór a vízbe. Így szabadulunk meg jelképesen a bűneinktől, ima kíséretében

 

Ros Hasana

Ne csodálkozzunk a címünkben szereplõ többes számon: a zsidó hagyomány szerint ugyanis minden esztendõben több újév is található. A Talmudnak az újesztendõrõl szóló traktátusa (héberül Ros Hasaná) éppenséggel így kezdõdik: Négy újesztendõ van. Niszán (az elsõ tavaszi hónap) elseje a királyok és az ünnepek újéve, elul (az utolsó nyári hónap) elseje a tizedek újéve, tisri (az elsõ õszi hónap) elsején minden világra jött lélek (minden élõ) elvonul Elõtte, mint a sorozásra váró katonák, s (végül) svát hónap elsején, mások szerint 15-én van a fák újéve.”

Bővebben...

 

A sátrak ünnepe

Raj Tamás főrabbi

A világon mindenütt megkülönböztetik az úgynevezett állami-nemzeti (történelmi), továbbá a természeti eredetű, valamint a vallási ünnepeket. A zsidóság számára azonban, lényegében véve, minden ünnep egyben történelmi, természeti és vallási jelentőséggel bír. Mindez érvényes a most beköszöntő, harmadik zarándokünnepre, a szukkotra is.

Őseink — az egyiptomi szolgaságból történt szabadulás után, mielőtt az ígéret földjére léptek volna — negyven évig vándoroltak a pusztában, s ez idő alatt ideiglenes hajlékban, sátrakban laktak. Ennek emlékére tartjuk minden ősszel hét napon át a sátrak, vagyis szukkot ünnepét. (Vigyázzunk: egyesek, tévesen sátoros ünnepnek nevezik a szukkotot magyarul, ám ez helytelen, mert a „sátoros” egy kisebb keresztény ünnep neve, amely mellesleg éppen a mienkből lett!) A zsinagógák, s — ahol lehet — otthonaink mellett sátrat építünk: ott eszünk, előtte ott mondjuk a boráldást, a kiddust... Régente ott töltötték, s Izrael országában ma is sokan ott töltik az éjszakát. Ezért a „sátrak” ünnepe a történelmi emlékezésre utal.

Bővebben...

 

Miért hívják Ros Hasanát az Emlékezés Napjának?

Amikor az Örökkévaló megteremtette a világot a kimondhatatlan, leírhatatlan csodáival, napvilágot látott az ember és a felesége is. Egy napon magához intette a Szent, Áldott Legyen, a születésért felelős angyalt. –Eljött az ideje, hogy gyermekük szülessen. Itt van egy bizonyos csepp, oszd szét háromszáz hatvanöt részre, majd szórd szét a szérűben. Az angyal megtette, majd visszatért. - Végy egy cseppet abból a tenyeredbe, a sorsát majd én döntöm el. Ez a csepp magában hordozza, hogy a világra jövő halandó okos, vagy buta, szép vagy csúnya, alacsony vagy magas, sovány vagy kövér, gazdag vagy szegény, csak az nincs megszabva, hogy jó vagy rossz. Ez az ember szabad akarata. Majd szólt a Teremtő a lelkekért felelős angyalnak, hogy hozzon le az Édenből egy bizonyos lelket, aki így-és így néz ki, és ez a neve.

Hiszen már Salamon megírta a Prédikátor Könyvében, hogy minden eljövendő létezőnek már van neve!

Az angyal elhozta a lelket, aki mindjárt leborult a Királyok Királya előtt, és könyörögni kezdett: - Nagyon jó nekem ott, ahol eddig laktam. Miért kényszerítesz, hogy egy bűzös cseppbe költözzem és otthagyjam azt a jó világot, mikor tiszta és szent vagyok, hiszen Te rendelted így? –Kénytelen vagy, így teremtettelek. A világ, amelybe költözöl, sokkal szebb lehet, mint ahol voltál, az bizony rajtad múlik.

Bővebben...

 

A szám és a számok a Bibliában

A bibliai héber nyelv két szót használ a szám fogalmára, s mindkettő gyökét igeként is használja a számolásra:
1.    A miszpár szó bármely szám lehet, gyöke, a már korábban tanult szafar, vágni, (könyvet, levelet) írni és számolni jelentéssel bír.
2.    A minján szó viszont mindig meghatározott, illetve kerek számot fejez ki. S éppen itt a bökkenő, hogy mi volt a kerek szám az ókori hébereknél, vagyis — más szóval —milyen számrendszert használtak?
Mielőtt erre válaszolnánk, megállapíthatjuk, hogy mindkét fent említett ige nagyon korán, már a Szentírás legrégebbi szövegeiben előfordul. Jákob például (fiaival vitatkozva) még arról panaszkodik, hogy népe „igen kisszámú” (mté miszpár, Mózes I.. könyve, 34. fejezet), Bileám áldásában (Mózes IV. könyve, 23. fejezet) viszont már azt olvashatjuk, hogy „ki tudná (pontosan!) megszámlálni Jákob porát”, tehát Izrael sokaságát. (Ez utóbbi helyen a másik héber igével, maná, találkozhatunk.)

Bővebben...

 

A zsidóság eszméi

Bevezető

Nem könnyû egybegyûjteni, és módszeresen összeállítani a zsidó hitelveket, a vallásos közgondolkodás filozófiai alapeszméit. Elvégre — mint látni fogjuk — a zsidóságnak nincsenek dogmái, nincs katekizmusa, nincsenek tehát olyan kötelezõ alapelvek, amelyeket minden zsidónak el kéne fogadnia. Mégis, vannak olyan eszmék (és nem is kevés), amelyeket minden hívõ zsidó magáénak vall, mondhatni természetesnek, magától értetõdõnek vél, holott azok csak zsidó körökben természetesek. Ezek, persze, valóban nem dogmák, nevezzük õket inkább evidenciáknak. (Az alábbiakban tárgyalt hitelvek, természetesen, a kereszténység és az iszlám révén, az elmúlt évszázadok során részint már világszerte elterjedtek.) Sõt, számos, a zsidó vallásra jellemzõ, alább részletesen tárgyalt eszmét még a nem vallásos zsidók is elfogadnak, magukénak vallanak. Könyvünkben sajátos zsidó vallási eszméket tárgyalunk. Nem szólunk külön címszóban azokról az alapelvekrõl, amelyek más világvallásokban is elfogadottak vagy jórészt hasonlóak, például a lélekhitrõl, a feltámadásról, a túlvilági jutalomról és büntetésrõl vagy a világ teremtett voltáról. Fontosnak véltük viszont alaposan megbeszélni a kereszténységtõl eltérõen vallott messiási elképzeléseket, valamint a zsidóság eredeti és szigorú, a képi ábrázolásokat tiltó egyistenhitét.

Bővebben...

 

Újabb csodák Izraelből

 

A karfiol nálunk kellemesen unalmas hétköznapi eledel, leves, vagy csőben sült, sohasem gondoltam, hogy ilyen íz orgiát lehet belőle produkálni. Elkészítése kicsit macerásabb, nem annyira, mint első látásra tűnik, viszont megéri a fáradságot.

Bővebben...

 

Varázslatos izraeli konyha

>Tel-Aviv éttermeiben, büféiben igen jókat lehet enni, ám az én szívemet és gyomromat egy egészen más világ ejtette rabul. Mikor egy péntek délelőtt betévedtünk az egyik plázába, valósággal megremegtek az orrcimpáim a fantasztikus illatoktól. Sábeszra készülve az elegáns márkaboltok előtt bódésorok húzódtak, ahonnan hatalmas fazekakból, lábasokból tepsikből árultak mindenféle sóletet, halat, bejglit, húsokat, és amire leginkább vágytam, az észak-afrikai szefárd konyha csodálatos ízeit. Sajnáltam, hogy csak egy gyomrom van, mindenfélét összekóstolva, szégyenszemre alig bírtam enni a vacsorám.

 

Néhányat sikerült megtalálni izraeli oldalakon, ezekből állítottam össze ezt az ízelítőt.

Bővebben...

 

A Tízparancsolat

A Szentírás legfontosabb törvénycsoportja kétszer szerepel a mózesi könyvekben. A Szináj hegyi kinyilatkoztatás történeti leírásakor hangzik el elõször (Mózes II. könyve, 20. fejezet 2-14. vers), majd közel negyven esztendõ múltán, beszédei közt idézi azt a zsidóság „nagy tanítómestere” (Mózes V. könyve, 5. fejezet 6-18. vers). A kettõ között minimális, de nem elhanyagolható szövegeltérést találunk. Általában a II. könyvben elõforduló bibliai szöveget szokás idézni.

Bővebben...

 

Ábrahám megtartotta a Tórát?

Mielőtt a zsidó nép megkapta a Tízparancsolatot, addig is voltak istenfélő emberek: Ábel, Hénok (Hanokh), Noé stb. A hagyomány szerint már Ábrahám megtartotta a szombatot. Ez azt jelenti, hogy a zsidó népnek adott parancsolatok jórészt már ismertek voltak, és megtartották a törvény egyes rendelkezéseit?

Bővebben...

 

Bűnbánat vagy megtérés?

l />A bűn fogalma voltaképpen a Bibliából, a zsidó vallásosságból ered, és terjedt el világszerte. Az ember minden cselekedetét a gondviselő Isten kéri tőlünk számon, ahogyan számon kérte és megbélyegezte egykor Káin rettentő bűnét. S ahogyan Káint sem hagyja nyugodni a lelkiismeret, úgy üldözi a bűnöst a /Szentírás tanítása szerint/ a bűntudat. Káin attól tart, hogy maga is gyilkosság áldozata lesz, s a zsidó hagyomány szerint ez be is következett, mivel a bűnhöz társul a bűnhődés, akárcsak a (nem kizárólag jogi úton történő) megérdemelt büntetés. A Talmud egy történetet mesél az időszámításunk kezdetén élt Hilélről, aki egyszer, tanítványaival a folyó partján sétált, amikor megláttak egy koponyát úszni a vízen. Megfojtottak, mondta a mester , mert te is vízbe fojtottál valakit, ám a te gyilkosaidat is vízbe fojtják majd (Avot, 2. fejezet 7. tétel.)

Bővebben...

 

A zsidó naptárról

A zsinagógai naptárról

A zsidó naptár (a luáh) nem csupán a napévhez, hanem a holdhoz is igazodik, hónapjai valódi holdhónapok: újholdtól újholdig tartanak. (A Julius Caesar által bevezetett és Gergely pápa által korrigált európai naptár ezzel szemben csupán mesterséges hónapokkal számol.) A zsidó esztendõ tehát valódi napév, hónapjai természetes holdhónapok. (Ezt nevezik tudományos szóval lunaszoláris rendszernek.)

Bővebben...

 
WEBSHOP
Kabbala