Hetiszakasz /B'haalotkhá/

B’HAALOTKHÁ

„Amikor fölhelyezed a mécseseket, a lámpás előrésze felé világítson mind a hét láng” (Mózes IV, könyve, 8. fejezet 2. vers). Soros bibliai szakaszunk ezzel az Áron főpaphoz szóló parancsolattal kezdődik. A Talmud elbeszélése szerint miután Mózes bátyja, Áron meglátta a törzsfők (az előző heti szakasz végén található) ünnepélyes felvonulását, fájlalta, hogy kimaradt a díszes menetből. Isten azonban megvigasztalta őt: „Ne bánkódj, a te feladatod még fontosabb lesz, mint az övék, mert te fogod meggyújtani és elrendezni a menóra lángjait”.

 

Bővebben...

 

Savuot

Közeledik a hetek ünnepe, héber szóval a Savuot, a kinyilatkoztatás napja. Mint minden más ünnepre, erre is elõkészít bennünket a vallásunk

A Savuot naptári idõpontját, a többi ünneptõl eltérõen, nem állapítja meg a Tóra, csak azzal, hogy a Peszach utáni 50. napra kell esnie. Tehát mindig ugyanarra a naptári napra esik az ünnep, de mindig más hétköznapra.

Bővebben...

 

Miért eszünk Savuotkor tejes ételeket?

Miképp a fejlődő gyermeknek a tej, annyira fontos a zsidó lélek számára a Tóra, ezért a Szináj hegyi Kinyilatkoztatás ünnepére ezzel is emlékezünk                                                                                                                    A talmudi hagyomány gyönyörű magyarázattal szolgál, a Mózes születését körülölelő midrásokból. Amikor a fáraó megparancsolta, minden fiúgyereket dobjanak a Nilusba, a zsidó férfiak annyira elkeseredtek, hogy elhagyták feleségüket. Maharal, a híres prágai rabbi felhívja a figyelmet, hogy ez a rendelet nemcsak a zsidó gyerekekre, hanem az egyiptomiakra is vonatkozott, mert megjövendölték, hogy megszületik Izrael megváltója. Érdekes gondolat, hogy a fáraó nem kíméli, sőt legyilkolja saját népét is, csak ártson a zsidóságnak! Így aligha véletlen, hogy az emberek elveszítették reményüket. Ekkor a négy esztendős Mirjám, Mózes nővére felelősségre vonta apját:
-Gonoszabb vagy a fáraónál, ő csak a fiúgyerekeket ölné meg, te a lányokat is, ő csak az evilági életet veszi el, te az eljövendő világot is. Ámrám és az összes többi férfi ezután visszavette asszonyát, a kislány pedig megjövendölte, hogy testvére lesz népe megmentője.

Bővebben...

 

Savuoti ételek

A hagyomány szerint ezen az ünnepen, de legalább a második napon tejes ételeket kell enni. Savuot a Tóraadás ünnepe is, és amilyen fontos az embernek a tej, olyan fontos a zsidóságnak a Tóra. Régen tejfeles zöldséglevest és túrós tésztafélét pl. gombalevest túrós palacsintával ettek. Amerikában és Nyugat Európában lazacos, sajtos ételek kerülnek asztalra. Manapság végeláthatatlan mennyiségu alapanyag kapható, így nem nehéz jó dolgokat fozni.

Bővebben...

 

A peszah ünnepéről

Egyik legismertebb ünnepünk héber neve magyarul annyit tesz: elkerülés. A tizedik csapás (az elsőszülöttek halála) ugyanis,  amely az elnyomó Egyiptom népét sújtotta,  őseink házait elkerülte. Ennek emlékére tartották régen az ünnepet megelőző napon az elsőszülöttek böjtjét. Később azonban úgy vélték, s ma is ezt gyakoroljuk, a hálaadást nem böjtöléssel kell  kifejeznünk,  hanem  örömteli lakomával. Ez annál inkább indokolt, mert a régi talmudi főiskolákon  ilyenkor, az ünnep előtti reggelen fejezték be a téli szemesztert. Másrészt - s ez itt a lényeg - az "elkerülés" arra is emlékeztet, hogy őseink a peszah ünnepén szabadultak meg az egyiptomi rabságból, vagy ahogyan a Biblia mondja: "a szolgaság házából".

Bővebben...

 

Pészachi ételek

Pészachi ételkülönlegességek

A legnagyobb kulináris kihívás a pészachi ételek kitalálása és elkészítése. Nehezített pályán kell játszani, mert ilyenkor jóval kevesebb és nehezen beszerezhető alapanyag áll rendelkezésre. Persze, hamarosan kiderül,  kenyérfélét, lisztet, hüvelyest, ecetet elfelejtve is milyen csodás ételeket lehet főzni. Az ünnep egyik elengedhetetlen kelléke a húsleves, nélküle amúgy sincs még szombat sem, nálunk legalábbis. Húslevest sokféléből lehet főzni, mindegyik egy kicsit más, de a hatás ugyanaz. Nem mindegy, miben főzzük. Sok éven át zománcos fazekam volt, most a rozsdamentesre esküszöm. Soha semmi mást nem főzök benne. Sajnos géppel nem lehet elmosni, mert a hosszú főzéstől vízkő tapad rá, ennyit a jó pesti vízről… Leggyakrabban marhahúsból főzöm, legfinomabb a jó zsíros szegy, amelyet levesben tálalva adok fel. Jó a csontleves is, ezt rövidebb ideig lehet főzni, ha viszont a főfogás a mártásos hús, akkor stefániából főzöm. Szeretjük a tyúklevest is, ilyenkor a főtt melle húsból false fist gyártunk. A többi baromfi-húsleves nálunk nem pészahi téma.

Bővebben...

 

A píremspíl

A római történetíró, Tacitus csodálkozva szól

arról, hogy amíg minden nép vidáman, önfeledt

mámorban ünnepli az újesztendőt, addig a zsidók

összebújnak templomaikban, és bűnbocsánatot kérve

imádkoznak  az Egek Urához. Tacitusnak

természetesen igaza van, s erre mi büszkék is

lehetünk, ám ne higgyük, hogy az önfeledt öröm

nem talál kifejezésre ünnepeinken.

Bővebben...

 

ADAR HÓNAP

Misenichnasz adar marbim beszimcha – mikor beköszönt az adar, sokasodjanak meg örömeink, olvashatjuk mind a mai napig, régente díszes tábla hirdette az ünnepek eljövetelét a zsinagógában és a zsidó otthonokban egyaránt. Adar a tizenkettedik hónap, mert régen Niszannal, Izrael fiainak szabadulást hozó Peszach havával kezdődött az új esztendő. A hónap neve a hagyomány szerint a héber „adir” erős szóból származik, ekkor született és halt meg Mózes, ekkor ünnepeljük Purimot, a zsidó nép csodálatos megmenekülését.

Bővebben...

 

Purimi sütemények

Ha a magyar zsidóság veszteségét valaha igazán számba vennék, a hatalmas ember és anyagi pusztulás mellett nem maradhatna el a Purim örömének elveszítése sem. Több nemzedék nőtt fel, aki nem élhette át ennek a vidám közösségi ünnepnek a fényét, boldogságát. Veszteség a közösségnek, az egyénnek, és legjobban a gyerekeknek. Mit is jelentett egykor Purim ünnepe? Az asszonyok már napokkal korábban hozzáfogtak az ünnepi sütemények elkészítéséhez, hiszen ez a kulináris élvezetek valóságos seregszemléje volt. Rokonok, barátok finom sütivel lepték megy egymást, ez volt az ajándéktálak- slachmonesz küldésének hagyománya. A gyerekeknek örömök tömkelege volt ez, kezdve a templomban az Eszter.könyv – megilla olvasásának vidám kereplőzésével, majd a slachmonesz házhozszállításával, amiért a családok aprópénzt csúsztattak a gyerekek kezébe. Az ünnep fényét a jelmezes felvonulás jelentette, és persze az evés-ivás, mert ezen a napon még az italozás is megengedett volt, addig lehetett, inni, amíg az „áldott Mordechájt” az „átkozott Hámánnal” össze nem tévesztették.

A purimi sütemények elkészítése valóban igénybe vesz némi időt és fáradságot, néhányat ízelítőnek közzé adunk.

Bővebben...

 

Szefárd konyha

>A szefárd világ – korábban csak az Ibéria-félszigeti zsidóságot jelentette, a középkori spanyol – portugál üldöztetések után már gyakorlatilag az egész mediterráneumban és az arab országokban élő szórványt nevezik így. Étkezési szokásaik, az askenázokhoz hasonlóan, sok tekintetben hasonlók az adott országéhoz, mégis a vallási törvények miatt sajátos arculattal rendelkeznek.

A keleti zsidó konyha jellegzetessége a gazdag fűszerezés, hiszen Ázsia, Észak-Afrika az egzotikus fűszerek hazája, továbbá a rossz nyelvek szerint a meleg éghajlat okozta minőségromlást az erős aromák kellőképpen elleplezik. Számos fűszerkeveréket otthon készítenek, amelyek többségében megtalálható a római kömény, kevés szegfűszeg, fahéj, gyömbér, koriander, mag is, levél is, menta és persze a só, bors, paprika elmaradhatatlanul.

Bővebben...

 

A sátrak ünnepe

Raj Tamás főrabbi

A világon mindenütt megkülönböztetik az úgynevezett állami-nemzeti (történelmi), továbbá a természeti eredetű, valamint a vallási ünnepeket. A zsidóság számára azonban, lényegében véve, minden ünnep egyben történelmi, természeti és vallási jelentőséggel bír. Mindez érvényes a most beköszöntő, harmadik zarándokünnepre, a szukkotra is.

Őseink — az egyiptomi szolgaságból történt szabadulás után, mielőtt az ígéret földjére léptek volna — negyven évig vándoroltak a pusztában, s ez idő alatt ideiglenes hajlékban, sátrakban laktak. Ennek emlékére tartjuk minden ősszel hét napon át a sátrak, vagyis szukkot ünnepét. (Vigyázzunk: egyesek, tévesen sátoros ünnepnek nevezik a szukkotot magyarul, ám ez helytelen, mert a „sátoros” egy kisebb keresztény ünnep neve, amely mellesleg éppen a mienkből lett!) A zsinagógák, s — ahol lehet — otthonaink mellett sátrat építünk: ott eszünk, előtte ott mondjuk a boráldást, a kiddust... Régente ott töltötték, s Izrael országában ma is sokan ott töltik az éjszakát. Ezért a „sátrak” ünnepe a történelmi emlékezésre utal.

Bővebben...

 

Miért hívják Ros Hasanát az Emlékezés Napjának?

Amikor az Örökkévaló megteremtette a világot a kimondhatatlan, leírhatatlan csodáival, napvilágot látott az ember és a felesége is. Egy napon magához intette a Szent, Áldott Legyen, a születésért felelős angyalt. –Eljött az ideje, hogy gyermekük szülessen. Itt van egy bizonyos csepp, oszd szét háromszáz hatvanöt részre, majd szórd szét a szérűben. Az angyal megtette, majd visszatért. - Végy egy cseppet abból a tenyeredbe, a sorsát majd én döntöm el. Ez a csepp magában hordozza, hogy a világra jövő halandó okos, vagy buta, szép vagy csúnya, alacsony vagy magas, sovány vagy kövér, gazdag vagy szegény, csak az nincs megszabva, hogy jó vagy rossz. Ez az ember szabad akarata. Majd szólt a Teremtő a lelkekért felelős angyalnak, hogy hozzon le az Édenből egy bizonyos lelket, aki így-és így néz ki, és ez a neve.

Hiszen már Salamon megírta a Prédikátor Könyvében, hogy minden eljövendő létezőnek már van neve!

Az angyal elhozta a lelket, aki mindjárt leborult a Királyok Királya előtt, és könyörögni kezdett: - Nagyon jó nekem ott, ahol eddig laktam. Miért kényszerítesz, hogy egy bűzös cseppbe költözzem és otthagyjam azt a jó világot, mikor tiszta és szent vagyok, hiszen Te rendelted így? –Kénytelen vagy, így teremtettelek. A világ, amelybe költözöl, sokkal szebb lehet, mint ahol voltál, az bizony rajtad múlik.

Bővebben...

 

A szám és a számok a Bibliában

A bibliai héber nyelv két szót használ a szám fogalmára, s mindkettő gyökét igeként is használja a számolásra:
1.    A miszpár szó bármely szám lehet, gyöke, a már korábban tanult szafar, vágni, (könyvet, levelet) írni és számolni jelentéssel bír.
2.    A minján szó viszont mindig meghatározott, illetve kerek számot fejez ki. S éppen itt a bökkenő, hogy mi volt a kerek szám az ókori hébereknél, vagyis — más szóval —milyen számrendszert használtak?
Mielőtt erre válaszolnánk, megállapíthatjuk, hogy mindkét fent említett ige nagyon korán, már a Szentírás legrégebbi szövegeiben előfordul. Jákob például (fiaival vitatkozva) még arról panaszkodik, hogy népe „igen kisszámú” (mté miszpár, Mózes I.. könyve, 34. fejezet), Bileám áldásában (Mózes IV. könyve, 23. fejezet) viszont már azt olvashatjuk, hogy „ki tudná (pontosan!) megszámlálni Jákob porát”, tehát Izrael sokaságát. (Ez utóbbi helyen a másik héber igével, maná, találkozhatunk.)

Bővebben...

 

A zsidóság eszméi

Bevezető

Nem könnyû egybegyûjteni, és módszeresen összeállítani a zsidó hitelveket, a vallásos közgondolkodás filozófiai alapeszméit. Elvégre — mint látni fogjuk — a zsidóságnak nincsenek dogmái, nincs katekizmusa, nincsenek tehát olyan kötelezõ alapelvek, amelyeket minden zsidónak el kéne fogadnia. Mégis, vannak olyan eszmék (és nem is kevés), amelyeket minden hívõ zsidó magáénak vall, mondhatni természetesnek, magától értetõdõnek vél, holott azok csak zsidó körökben természetesek. Ezek, persze, valóban nem dogmák, nevezzük õket inkább evidenciáknak. (Az alábbiakban tárgyalt hitelvek, természetesen, a kereszténység és az iszlám révén, az elmúlt évszázadok során részint már világszerte elterjedtek.) Sõt, számos, a zsidó vallásra jellemzõ, alább részletesen tárgyalt eszmét még a nem vallásos zsidók is elfogadnak, magukénak vallanak. Könyvünkben sajátos zsidó vallási eszméket tárgyalunk. Nem szólunk külön címszóban azokról az alapelvekrõl, amelyek más világvallásokban is elfogadottak vagy jórészt hasonlóak, például a lélekhitrõl, a feltámadásról, a túlvilági jutalomról és büntetésrõl vagy a világ teremtett voltáról. Fontosnak véltük viszont alaposan megbeszélni a kereszténységtõl eltérõen vallott messiási elképzeléseket, valamint a zsidóság eredeti és szigorú, a képi ábrázolásokat tiltó egyistenhitét.

Bővebben...

 

Újabb csodák Izraelből

 

A karfiol nálunk kellemesen unalmas hétköznapi eledel, leves, vagy csőben sült, sohasem gondoltam, hogy ilyen íz orgiát lehet belőle produkálni. Elkészítése kicsit macerásabb, nem annyira, mint első látásra tűnik, viszont megéri a fáradságot.

Bővebben...

 

Varázslatos izraeli konyha

>Tel-Aviv éttermeiben, büféiben igen jókat lehet enni, ám az én szívemet és gyomromat egy egészen más világ ejtette rabul. Mikor egy péntek délelőtt betévedtünk az egyik plázába, valósággal megremegtek az orrcimpáim a fantasztikus illatoktól. Sábeszra készülve az elegáns márkaboltok előtt bódésorok húzódtak, ahonnan hatalmas fazekakból, lábasokból tepsikből árultak mindenféle sóletet, halat, bejglit, húsokat, és amire leginkább vágytam, az észak-afrikai szefárd konyha csodálatos ízeit. Sajnáltam, hogy csak egy gyomrom van, mindenfélét összekóstolva, szégyenszemre alig bírtam enni a vacsorám.

 

Néhányat sikerült megtalálni izraeli oldalakon, ezekből állítottam össze ezt az ízelítőt.

Bővebben...

 

A Tízparancsolat

A Szentírás legfontosabb törvénycsoportja kétszer szerepel a mózesi könyvekben. A Szináj hegyi kinyilatkoztatás történeti leírásakor hangzik el elõször (Mózes II. könyve, 20. fejezet 2-14. vers), majd közel negyven esztendõ múltán, beszédei közt idézi azt a zsidóság „nagy tanítómestere” (Mózes V. könyve, 5. fejezet 6-18. vers). A kettõ között minimális, de nem elhanyagolható szövegeltérést találunk. Általában a II. könyvben elõforduló bibliai szöveget szokás idézni.

Bővebben...

 

Ábrahám megtartotta a Tórát?

Mielőtt a zsidó nép megkapta a Tízparancsolatot, addig is voltak istenfélő emberek: Ábel, Hénok (Hanokh), Noé stb. A hagyomány szerint már Ábrahám megtartotta a szombatot. Ez azt jelenti, hogy a zsidó népnek adott parancsolatok jórészt már ismertek voltak, és megtartották a törvény egyes rendelkezéseit?

Bővebben...

 

Bűnbánat vagy megtérés?

l />A bűn fogalma voltaképpen a Bibliából, a zsidó vallásosságból ered, és terjedt el világszerte. Az ember minden cselekedetét a gondviselő Isten kéri tőlünk számon, ahogyan számon kérte és megbélyegezte egykor Káin rettentő bűnét. S ahogyan Káint sem hagyja nyugodni a lelkiismeret, úgy üldözi a bűnöst a /Szentírás tanítása szerint/ a bűntudat. Káin attól tart, hogy maga is gyilkosság áldozata lesz, s a zsidó hagyomány szerint ez be is következett, mivel a bűnhöz társul a bűnhődés, akárcsak a (nem kizárólag jogi úton történő) megérdemelt büntetés. A Talmud egy történetet mesél az időszámításunk kezdetén élt Hilélről, aki egyszer, tanítványaival a folyó partján sétált, amikor megláttak egy koponyát úszni a vízen. Megfojtottak, mondta a mester , mert te is vízbe fojtottál valakit, ám a te gyilkosaidat is vízbe fojtják majd (Avot, 2. fejezet 7. tétel.)

Bővebben...

 

A zsidó naptárról

A zsinagógai naptárról

A zsidó naptár (a luáh) nem csupán a napévhez, hanem a holdhoz is igazodik, hónapjai valódi holdhónapok: újholdtól újholdig tartanak. (A Julius Caesar által bevezetett és Gergely pápa által korrigált európai naptár ezzel szemben csupán mesterséges hónapokkal számol.) A zsidó esztendõ tehát valódi napév, hónapjai természetes holdhónapok. (Ezt nevezik tudományos szóval lunaszoláris rendszernek.)

Bővebben...

 
WEBSHOP
Kabbala