ZSIDO.HU

B'MIDBÁR

Mózes IV. könyvét kezdjük olvasni ezen a héten. Ezt a Tóra-könyvet a hagyomány vagy a fent említett kezdõszóról, vagy tartalmi elnevezéssel a Népszámlálás könyvének nevezi. Könyvünk ugyanis egy népszámlálással kezdõdik: "Vegyétek számba Izrael fiainak egész gyülekezetét" (Mózes IV. könyve, 1. fejezet 2. vers). Ugyanakkor tudjuk, hogy a Szentírás olykor rossz néven veszi, sõt Isten súlyos büntetéssel sújtja a nép számba vételét. Gondoljunk csak arra, hogy amikor Dávid király hajt végre egy ilyen népszámlálást, büntetésül járvány pusztít Izrael-szerte (vö. Sámuel II. könyve, 24. fejezet 9-15. vers.) A vallásos zsidók mindmáig irtóznak attól, hogy megszámolják õket. Ha például arra kíváncsiak, összejött-e már a közös imához elõírt tíz férfi, nem az embereket számlálják meg, hanem egy 10 szóból álló, áldást kifejezõ bibliai verset idéznek, s ha a végére jutnak, együtt van a "minjen", a meghatározott szám...

Közeledik a hetek ünnepe, héber szóval a Savuot, a kinyilatkoztatás napja. Mint minden más ünnepre, erre is elõkészít bennünket a vallásunk

A Savuot naptári idõpontját, a többi ünneptõl eltérõen, nem állapítja meg a Tóra, csak azzal, hogy a Peszach utáni 50. napra kell esnie. Tehát mindig ugyanarra a naptári napra esik az ünnep, de mindig más hétköznapra.

Miképp a fejlődő gyermeknek a tej, annyira fontos a zsidó lélek számára a Tóra, ezért a Szináj hegyi Kinyilatkoztatás ünnepére ezzel is emlékezünk                                                                                                                    A talmudi hagyomány gyönyörű magyarázattal szolgál, a Mózes születését körülölelő midrásokból. Amikor a fáraó megparancsolta, minden fiúgyereket dobjanak a Nilusba, a zsidó férfiak annyira elkeseredtek, hogy elhagyták feleségüket. Maharal, a híres prágai rabbi felhívja a figyelmet, hogy ez a rendelet nemcsak a zsidó gyerekekre, hanem az egyiptomiakra is vonatkozott, mert megjövendölték, hogy megszületik Izrael megváltója. Érdekes gondolat, hogy a fáraó nem kíméli, sőt legyilkolja saját népét is, csak ártson a zsidóságnak! Így aligha véletlen, hogy az emberek elveszítették reményüket. Ekkor a négy esztendős Mirjám, Mózes nővére felelősségre vonta apját:
-Gonoszabb vagy a fáraónál, ő csak a fiúgyerekeket ölné meg, te a lányokat is, ő csak az evilági életet veszi el, te az eljövendő világot is. Ámrám és az összes többi férfi ezután visszavette asszonyát, a kislány pedig megjövendölte, hogy testvére lesz népe megmentője.

A hagyomány szerint ezen az ünnepen, de legalább a második napon tejes ételeket kell enni. Savuot a Tóraadás ünnepe is, és amilyen fontos az embernek a tej, olyan fontos a zsidóságnak a Tóra. Régen tejfeles zöldséglevest és túrós tésztafélét pl. gombalevest túrós palacsintával ettek. Amerikában és Nyugat Európában lazacos, sajtos ételek kerülnek asztalra. Manapság végeláthatatlan mennyiségu alapanyag kapható, így nem nehéz jó dolgokat fozni.

Az idén április 28-ánn,csütörtökön lesz a fenti névvel jelzett kisebb zsidó ünnep, az ómerszámlálás 33. napja. Hajdan, az ókori Izraelben az aratás peszah 2. napján kezdődött, és hétszer hét napon át, egészen az ötvenedik napig, savuot (a hetek) ünnepéig tartott. Előbb az árpát, utoljára a búzát aratták le. Az aratás idejét kéve (héber szóval ómer) segítségével jelezték. Minden nap félretettek egy kalászt, s ha letelt a hét, kévébe kötötték. Innen tudták, hány nap, hány hét telt el az aratás kezdete óta. Ezt nevezzük ómerszámlálásnak.

Egyik legismertebb ünnepünk héber neve magyarul annyit tesz: elkerülés. A tizedik csapás (az elsőszülöttek halála) ugyanis,  amely az elnyomó Egyiptom népét sújtotta,  őseink házait elkerülte. Ennek emlékére tartották régen az ünnepet megelőző napon az elsőszülöttek böjtjét. Később azonban úgy vélték, s ma is ezt gyakoroljuk, a hálaadást nem böjtöléssel kell  kifejeznünk,  hanem  örömteli lakomával. Ez annál inkább indokolt, mert a régi talmudi főiskolákon  ilyenkor, az ünnep előtti reggelen fejezték be a téli szemesztert. Másrészt - s ez itt a lényeg - az "elkerülés" arra is emlékeztet, hogy őseink a peszah ünnepén szabadultak meg az egyiptomi rabságból, vagy ahogyan a Biblia mondja: "a szolgaság házából".

Idén március 12.-én köszönt be a tavasz hava, chódes haaviv, azaz niszán. Az ókorban ez számított az első hónapnak, ahogy a Tórában olvashatjuk: Ez legyen nektek a hónapok eleje. Nem véletlenül, hiszen Izraelben március végén, április elején a legszebb a vegetáció, még a sivatag is kivirágzik ebben az időszakban. A királyok újéve is ekkor kezdődött, mert az uralkodók idejét niszántól niszánig számították. A hagyomány szerint az ősapák születése is ekkorra tehető, ám a zsidóság számára a legfontosabb az egyiptomi kivonulás csodákkal kísért története. Niszán magába rejti a nész – csoda szót is, sőt csodák csodája, nész haniszim, hiszen a hónap neve két nun betűt is tartalmaz. A csoda szónak a héber nyelvben több szinonimája van, mindegyik az isteni gondviselést jelképezi Izrael népe felé.

Pészachi ételkülönlegességek

A legnagyobb kulináris kihívás a pészachi ételek kitalálása és elkészítése. Nehezített pályán kell játszani, mert ilyenkor jóval kevesebb és nehezen beszerezhető alapanyag áll rendelkezésre. Persze, hamarosan kiderül,  kenyérfélét, lisztet, hüvelyest, ecetet elfelejtve is milyen csodás ételeket lehet főzni. Az ünnep egyik elengedhetetlen kelléke a húsleves, nélküle amúgy sincs még szombat sem, nálunk legalábbis. Húslevest sokféléből lehet főzni, mindegyik egy kicsit más, de a hatás ugyanaz. Nem mindegy, miben főzzük. Sok éven át zománcos fazekam volt, most a rozsdamentesre esküszöm. Soha semmi mást nem főzök benne. Sajnos géppel nem lehet elmosni, mert a hosszú főzéstől vízkő tapad rá, ennyit a jó pesti vízről… Leggyakrabban marhahúsból főzöm, legfinomabb a jó zsíros szegy, amelyet levesben tálalva adok fel. Jó a csontleves is, ezt rövidebb ideig lehet főzni, ha viszont a főfogás a mártásos hús, akkor stefániából főzöm. Szeretjük a tyúklevest is, ilyenkor a főtt melle húsból false fist gyártunk. A többi baromfi-húsleves nálunk nem pészahi téma.

Ha a magyar zsidóság veszteségét valaha igazán számba vennék, a hatalmas ember és anyagi pusztulás mellett nem maradhatna el a Purim örömének elveszítése sem. Több nemzedék nőtt fel, aki nem élhette át ennek a vidám közösségi ünnepnek a fényét, boldogságát. Veszteség a közösségnek, az egyénnek, és legjobban a gyerekeknek. Mit is jelentett egykor Purim ünnepe? Az asszonyok már napokkal korábban hozzáfogtak az ünnepi sütemények elkészítéséhez, hiszen ez a kulináris élvezetek valóságos seregszemléje volt. Rokonok, barátok finom sütivel lepték megy egymást, ez volt az ajándéktálak- slachmonesz küldésének hagyománya. A gyerekeknek örömök tömkelege volt ez, kezdve a templomban az Eszter.könyv – megilla olvasásának vidám kereplőzésével, majd a slachmonesz házhozszállításával, amiért a családok aprópénzt csúsztattak a gyerekek kezébe. Az ünnep fényét a jelmezes felvonulás jelentette, és persze az evés-ivás, mert ezen a napon még az italozás is megengedett volt, addig lehetett, inni, amíg az „áldott Mordechájt” az „átkozott Hámánnal” össze nem tévesztették.

A purimi sütemények elkészítése valóban igénybe vesz némi időt és fáradságot, néhányat ízelítőnek közzé adunk.

A karfiol nálunk kellemesen unalmas hétköznapi eledel, leves, vagy csőben sült, sohasem gondoltam, hogy ilyen íz orgiát lehet belőle produkálni. Elkészítése kicsit macerásabb, nem annyira, mint első látásra tűnik, viszont megéri a fáradságot.

>Tel-Aviv éttermeiben, büféiben igen jókat lehet enni, ám az én szívemet és gyomromat egy egészen más világ ejtette rabul. Mikor egy péntek délelőtt betévedtünk az egyik plázába, valósággal megremegtek az orrcimpáim a fantasztikus illatoktól. Sábeszra készülve az elegáns márkaboltok előtt bódésorok húzódtak, ahonnan hatalmas fazekakból, lábasokból tepsikből árultak mindenféle sóletet, halat, bejglit, húsokat, és amire leginkább vágytam, az észak-afrikai szefárd konyha csodálatos ízeit. Sajnáltam, hogy csak egy gyomrom van, mindenfélét összekóstolva, szégyenszemre alig bírtam enni a vacsorám.

Néhányat sikerült megtalálni izraeli oldalakon, ezekből állítottam össze ezt az ízelítőt.

A Szentírás legfontosabb törvénycsoportja kétszer szerepel a mózesi könyvekben. A Szináj hegyi kinyilatkoztatás történeti leírásakor hangzik el elõször (Mózes II. könyve, 20. fejezet 2-14. vers), majd közel negyven esztendõ múltán, beszédei közt idézi azt a zsidóság „nagy tanítómestere” (Mózes V. könyve, 5. fejezet 6-18. vers). A kettõ között minimális, de nem elhanyagolható szövegeltérést találunk. Általában a II. könyvben elõforduló bibliai szöveget szokás idézni.

Mielőtt a zsidó nép megkapta a Tízparancsolatot, addig is voltak istenfélő emberek: Ábel, Hénok (Hanokh), Noé stb. A hagyomány szerint már Ábrahám megtartotta a szombatot. Ez azt jelenti, hogy a zsidó népnek adott parancsolatok jórészt már ismertek voltak, és megtartották a törvény egyes rendelkezéseit?

l />A bűn fogalma voltaképpen a Bibliából, a zsidó vallásosságból ered, és terjedt el világszerte. Az ember minden cselekedetét a gondviselő Isten kéri tőlünk számon, ahogyan számon kérte és megbélyegezte egykor Káin rettentő bűnét. S ahogyan Káint sem hagyja nyugodni a lelkiismeret, úgy üldözi a bűnöst a /Szentírás tanítása szerint/ a bűntudat. Káin attól tart, hogy maga is gyilkosság áldozata lesz, s a zsidó hagyomány szerint ez be is következett, mivel a bűnhöz társul a bűnhődés, akárcsak a (nem kizárólag jogi úton történő) megérdemelt büntetés. A Talmud egy történetet mesél az időszámításunk kezdetén élt Hilélről, aki egyszer, tanítványaival a folyó partján sétált, amikor megláttak egy koponyát úszni a vízen. Megfojtottak, mondta a mester , mert te is vízbe fojtottál valakit, ám a te gyilkosaidat is vízbe fojtják majd (Avot, 2. fejezet 7. tétel.)

A zsinagógai naptárról

A zsidó naptár (a luáh) nem csupán a napévhez, hanem a holdhoz is igazodik, hónapjai valódi holdhónapok: újholdtól újholdig tartanak. (A Julius Caesar által bevezetett és Gergely pápa által korrigált európai naptár ezzel szemben csupán mesterséges hónapokkal számol.) A zsidó esztendõ tehát valódi napév, hónapjai természetes holdhónapok. (Ezt nevezik tudományos szóval lunaszoláris rendszernek.)